Tomas Ramirez -  Tres       CD

35 éves zenei karrierrel a háta mögött és igazi texasi fúvos legendaként Tomas Ramirez igazán nem szorul menedzseri pátyolgatásra. Pályáját még 12 évesen kezdte Wally nagybácsijának a profi tánc és parti zenekarában, ahol hamar az esküvők és egyéb rendezvények kedvencévé vált az ifjú szaxofonos virtuóz, aki háttér zenészként sok híres és elismert muzsikussal osztozott már a színpadokon, számos pontján a világnak, így például Ausztráliában, Oroszországban, Hollandiában, Olaszországban, Skandináviában, Írországban és Dél-Afrikában.

A most megjelent új lemeze a „Tres” igazi mestermunka ha az eredeti hangvételű fúvósalapú jazz zenékért rajongunk. Érdekes módon a nekem legjobban tetsző számok, noha általában nem kedvelem a hosszabb nótákat, a két leghosszabb szerzemény a „Confrontal Obtusion” és a „Fidenzia”. A korong, melynek az INIO Music a kiadója, elérhető a Itunes, az Amazon, a CD Baby és egyéb internetes letöltési lehetőségeket biztosító virtuális áruházakban is.

René Marie  lemezei

René Marie a többszörös díjnyertes énekesnő, aki a jazz, a soul, a blues és gospel elemeket remekül ötvözi és akit több szakíró is korunk egyik legjobb vokalistájának tart, megmutatta, hogy a spanyol-latin muzsika nagyon fontos építőeleme az amerikai kultúra házának. Több mint 15 éves zenei pályája méltó folytatásaként a Motema Records jóvoltából most két újabb lemezzel rukkolt elő. 

Voice of My Beautiful Country      CD

Az album tulajdonképpen egy folyamatos zenei demonstrációja az Amerikai Egyesült Államok zenei sokszínűségének és magának az USA által megtestesített azon féle szabadság alapú nemzet tudatnak, amely manapság az elektronikus alapú, a terrorizmus ellen mindent megfigyelek rendszereknek hála ott a valóságban talán csak isten háta mögötti vidéki kisvárosokban vagy az északi államok egy-egy rejtett erdőségében lelhető már fel. Persze ha az ott élőknek nincs is más választása, azon állításukat hogy jól érzik magukat ebben a közegben akkor sincs jogunk elvitatni, ha közhelyszerűen teszik, hát még ha olyan brilliánsan interpretálva mint René Marie ezen a lemezen. Az album sok amerikai klasszikus dal feldolgozást/átiratot tartalmaz, melyek közül legjobban talán a Jefferson Airplane psychadelikus rock favoritja a “White Rabbit” sikerült.

Black Lace Freudian Slip       CD

A Black Lace Freudian Slip-ben szemben a patrióta Marie-vel inkább a komponista Rene Marie mutatkozik meg. A tizenháromból tíz dal saját szerzemény, és bár dallam és hangulat szempontjából valóban sokszínű, egy kicsit talán túlságosan is nőknek szól, amit azért nagyon nehéz megítélni mivel nem tudom, hogy ezt egy hölgy is így érezné-e, de hát magam így érzem, annak ellenére, hogy egy remek jazz album. Persze ha egy kicsit ismerjük az énekesnő privát életét, amit nem szeretnék most kiteregetni, azért annyit elárulhatok, nem lehetett könnyű csak ennyire feministává válni.

A home Records új lemezei

A Belgium-i Liege-ben van a home Records székhelye. A kiadó szem előtt tartva a belga hagyományokat általában olyan művészek lemezeit jelenteti meg, akik a zenei önmegvalósításaikkal valamilyen szinten ápolják a nemzeti öntudatot is, ebben az EU központként és a mesterségesen is gerjesztett Vallon/Flamand ellentéttel borzasztóan frusztrált országban. Alább ezen kiadó új lemezei közül mutatunk be kettőt.

Tref – Dampf   CD

A Tref egy négytagú zenekar, melynek három tagja diatonikus harmonikán játszik, a negyedik tag pedig dobokat és pergődobokat szólaltat meg. Aki járt már belga kiskocsmákban és most egyáltalán nem az EU tisztviselőknek létrehozott, Brüsszel belvárosában található, puccos, patyomkin kocsmákra gondolok, ahová egy igazi belga már csak az árak miatt sem tudna bemenni, ha egyáltalán akarna, akkor, már úgy értem ha voltunk igazi belga kiskocsmában, akkor tudhatjuk mennyire fontos hangszer ott a harmonika. Minden fajta, a diatonikus harmonikánál amúgy ugyanaz a gomb más hangot szólaltat meg annak megfelelően, hogy a légszekrény kitágul vagy összehúzódik, de ez a zenészeket akik megszólaltatják általában egyáltalán nem érdekli, ők csak játszanak rajta, sokszor hamisan, sokszor részegen, sokszor csak úgy, nem valakinek, nem valamiért, de aki hallott már Párizsban a metró aluljárókban zenészeket harmonikázni, az tudja, hogy van valami annak a hangszernek a hangjában ami érzelmileg érinti meg a hallgatókat. A Tref három harmonikása állandó kontaktusban van egymással a hangok terén és párbeszédeiket, vitáikat meglepően jól egészíti ki a dobok ritmusa.

Maarten Decombel – October Sunrise    CD

A trió névadó zenésze a gitáros, énekes Maarten Decombel és társai, a dobos Louis Favre és a basszus gitáros Rui Salgado egy olyan albumot hoztak össze, mely meghallgatása után nem kell azon töprengeni, hogy vajon miért is kapta az album ezt a címet. A lemezt meghallgatva már repülünk is a Margit-szigetre vagy egy Mátra túrára egy csodálatos ősz eleji napon, amikor a nap átszűrődve a fák lombjain, a már sárguló-barnuló levelekkel ezer színt vág a szemünkbe, a hőmérséklet a reggeli csípősség után simogatóan emelkedik és annak ellenére, hogy tudjuk az ősz az elmúlást hozza el, de ebből az újrakezdés reményével új erőt is meríthetünk.

Jeff Richman lemezei

Jeff Richman-nak eddig 17 szóló lemeze jelent már meg a több mint 35 éves zenészi karrierje alatt, szóval az itt bemutatott albumai biztos nem a „lámpalázas” korszakából valók. Az alább bemutatandók a 15., a 16. és 17. korongok voltak és ami közös bennük az a gitáros abszolút profi, letisztult, játéka, melyről elég annyit elárulni, hogy olyan mesteri tanítóktól ered, mint Pat Metheny, Mick Goodrick, Al DiMeola és Vinnie Colaiuta, hogy csak néhányat említsünk.

Jeff a hosszú és tartalmas eddigi zenei életútja alatt rengeteg produkcióban lépett fel mint gitáros vagy komponista, zenélt már Ausztriában, Indiában, Görögországban és Skandináviában, de többszáz világszerte játszott filmek alatt megszólaló zenei aláfestő dallam elkészültében is részt vett és dolgozott a híres színésszel Ed Hariss-el is a "Appaloosa" című film zenéjében.

LIKE THAT  CD

Jeff Richman ezen lemeze tíz dalt tartalmaz. Az albumon a gitárjátéka mélyebb, robosztusabb, vibrálóbb, rezgőbb, mint az ezt megelőző lemezein. Az album igazi értékeinek megleléséhez több alkalommal történő meghallgatás segíthet, azonban ez nem azt jelenti, hogy elsőre nem élvezetes, hanem inkább azt, hogy kicsit talán túl frissnek tűnik, különösen ha előtte kollégáink „ízlése” alapján a kereskedelmi rádiókat voltunk kénytelenek hallgatni a munkahelyünkön.

AQUA  CD

Tovább haladva azon a kreatív ösvényen, melyet Jeff választott magának, az Aqua egy inkább peremprodukciós album, mellyel a gitáros keresi, hogy hogyan és merre léphet túl saját zenei kreativitásának korlátjain. Erről árulkodnak olyan számcímek, mint a „The Big Step” vagy a „Storm Before the Calm” is.

THE LINE UP  CD

Jeff Richman elhatározta, hogy készít egy igazi „zenekar” lemezt, a saját szerzeményeiből, a kemény rockos „The Line Up”-tól a melodikus, balladaszerű „Window to the Heart”-ig, mely utóbbinak két verziója is megtalálható a lemezen. Ehhez az albumhoz kedvenc zenésztársait kérte fel, név szerint  Mitch Forman, Joel Taylor, Dean Taba játéka gazdagítja a hangzást. Ez egy nyugodtabb, talán kevésbé megosztó albuma Richmannak, azonban a kommersszé válás legapróbb jele nélkül.

Eric Bibb Opus 3  lemezeken

Jan-Eric Persson lemezkiadója az Opus 3 jól ismert Magyarországon is. Kiváló hangminőségű lemezeik (LPk, CDk és SACDk) tökéletes térérzetet biztosító felvételi technikával készülnek és a lemezek gyártásánál is a legnagyobb gondossággal járnak el.

Eric Bibb – Just Like Love    SACD

1977-ben a Rainbow People albummal kezdődött az Opus 3 kiadó és Eric Bibb együttműködése. 1994-ben jelenet meg a második lemez, a Spirit & The Blues, amely a világsikert hozta meg az előadónak és a kiadónak egyaránt.

Az Opus 3 természetes lemezfelvételi módszere kiválóan alkalmas olyan finom és érzelmes számok rögzítésére, mint amelyek a vándorló trubadúr, Eric Bibb lemezén hallhatók. 2000-ben készültek ennek a lemeznek a felvételei és 2002-ben jelent meg maga a lemez. 17 rövid szám hallható a lemezen, a legrövidebb hangszeres track mindössze 43 másodperces. A számok javarész Bibb szerzeményei, de néhány tradicionális dallam, illetve azok sajátos hangulatú feldolgozásai is megszólalnak. Az intimitás a legjobb kifejezés a lemez hangulatára, az egész olyan mintha családi körben gitározna, énekelne Eric, szinte észre sem venni a komoly kíséretet, pedig kiváló zenészek (Christer Lyssarides; Levi B. Saunders; Big Walker; Janne Petersson, Olle Eriksson és Bo Juhlin.  játszanak a háttérben.

Eric Bibb – Blues, Ballads & Work Songs    SACD

Ez az album Eric Bibb hatvanadik születésnapjára készült, és a kiváló gitáros énekes azokat a számokat játssza rajta, amelyek hatására indult el a pályafutása. Sok tradicionális szám, egy Rev. Gary Davis és egy Sam Chatmon szerzemény mellett ezen a lemezen is helyet kaptak olyan saját szerzemények, amelyeket a nagy elődök zenéje ihletet. 14 szám hangzik el a lemezen, amely az Opus 3 hagyományainak megfelelően kiemelkedően jó hangminőségű. További zenészek a lemezen: Kahanga "Master Vumbi” Dekula (electric guitar), Christer Lyssarides (electric slide guitar, Mandola), Roger Ekman (bass), Bo Juhlin (Sousaphone), Svante Drake (Mouth-percussion).

A  Stockfisch  kiadó új lemezei

A northeim-i kiadó az audiofil körökben mindig is mítikus gyártó volt és ezt az ámulattal vegyes rajongást nem azzal a fajta német precizitással vívták ki, amit egy új, esetleg egy tényleg jól karbantartott régebbi Mercedes vagy BMW vezetőülésében rögtön érezni lehet és ami menet közben is megmarad, hanem inkább azzal a fajta érzéssel, ami a szélsőségesen puritán, tisztán a vezetés élvezetét szolgáló Porsche modellek volánja mögött keríti hatalmába az embert. Míg az előbbiek is nagyszerű járművek, de mindig is ott van a lényükben az a kompromisszum, mely azért kötettik, hogy a hosszabb és rossz minőségű utakon is kényelmes maradjon az utasok számára és könnyedén betornászhassa magát a volán mögé egy pufók férfi vagy egy molett hölgy is és a család teljes babakelengye állománya és a hétvégi nagy bevásárlások pakkjai is beférjenek a csomagtartóba, addig a vezetési élmény tekintetében számomra igazán nagyszerű járművek mindig is folyamatos és közvetlen visszajelzést adnak az útról, mikor hány kavicson hajtottunk át vagy hány kanyarívet vettünk halál pontosan érezve a jármű futóművének korlátait. A Stockfisch kiadványait is ez a fajta kompromisszum mentesség, tisztán a zenehallgatás iránti alázatot szolgáló munkásság hatja át.

Katja Maria Werker – Mitten im Sturm   CD

Az énekesnő új albuma a szívnek és a léleknek szól, de ne gondoljuk, hogy ezáltal egysíkú lenne. Pörgős, amolyan „Haragban a világgal/ok nélkül lázadó” dalok, lírikus-lehiggadós szerzemények, német-angol folk elemek és két nagy sláger átirata is, az egyik Peter Gabriel „Here comes the Flood” című nótájának, a másik egy nagy korábbi német slágernek, az „Über sieben Brücken musst du gehn” a nagyszerű feldolgozása. Ami véleményem szerint igazán átjön az egyfajta egyéniség önkifejező eszköztár, megmutatni ki is Katja Maria Werker valójában és hogy ki is, nohát ahhoz meg kell hallgatni a lemezt.

Ralf Illenberg – Red rock journeys   CD

Amennyiben házasság közvetítő volnék, igencsak elgondolkoznék azon, hogy a jelen album szerzőjét összehozzam a fentebb említett Katja Maria Werker-rel és talán nem is lenne mellényúlás, hiszen sok mindenben passzolnak egymáshoz. Ami probléma lehetne egy igazán működő kapcsolathoz, az a távolság, mivel Illenberg úr a neve hangzásával mit sem törődve az Arizona állambeli Sedona-ban él, innen szívja magába az alkotáshoz szükséges inspirációs tölteteket is, elég ha csak a korong címére gondolunk, addig Werker művésznő Németországban él és alkot. De viszont mindkettőjük fő hangszere az akusztikus gitár, mindketten főleg saját szerzeményeiket adják elő és mindketten erős egyéniségek.

Ralf Illenberg zenéje amolyan természeti-spirituális zene, mely remekül passzol egy Grand Canyon túrához kísérő zenének vagy a híres 66-s úton (Route 66) való cruizoláshoz.

Kathy Sanborn – Blues for Breakfast    CD

Az Egyesült Államokban élő zongorista/énekesnő második olyan albuma ez, mely a Pacific Coast jazz kiadó gondozásában jelent meg. A lemezen tíz dal hallható és ha igazán őszinte szeretnék lenni akkor, már csak a dalok címei (Secret Paradise, Blame it on a Kiss, Love’s Delight) miatt is, inkább a hölgyek figyelmébe ajánlanám azt, mely számomra egy kicsit túlságosan is romantikus hangvételűre sikeredett. Persze, figyelembe véve, hogy az összes dal a művésznő saját szerzeménye, mind zenei, mind szövegírói tekintetben, lehetséges, hogy éppen egy olyan periódusát éli az életének, ahol az érzelmek és a szerelem a fő hangulati töltetek és azt nem szeretném elvitatni, hogy valakinek, aki hasonló módon érez mostanság, remekbe szabott munkának fog tűnni ez a korong, melybe szakmailag igen nehéz belekötni, inkább érzelmi síkon lehetnek meg nem értések vele szemben. a kisérő zenekarban igen nagy nevek: Scott Petito (bass), Chris Carey (drums) és Wayne Ricci (trumpet) gondoskodnak a máltó zenei hátérről. Kellemes, szép lemez.

A  Lisa Reedy Promotions  ajánlja

Frank Walton Sextet – The Back Step    CD

A címmel ellentétesen vagy inkább magyarázva azt, a visszalépés természetesen nem arra vonatkozik, hogy a Frank Walton Sextet tagjai most kevésbé profin tudnák megszólaltatni a hangszereiket, mind a korábbi lemezeiken. Valószínűleg a sextet névadó művészének, az alabamai születésű trombitás Frank Walton-nak a szülőföldje mélybe és múltba kapaszkodó jazz gyökereihez történő “visszanyúlást” hivatott jelezni. Walton, aki 11 éves korában kezdett trombitálni Frank Adams védőszárnyai alatt, igen sok formációt erősített már, játszott a John Stubblefield Quartetben, a Sonny Turner/Johnny Board zenekarban, az Ari Brown Sextet-ben, továbbá olyan zenészekkel dolgozott mint Booker Ervin, Von Freeman, Gary Bartz, Elvin Jones, Woody Shaw vagy Max Roach és aktív résztvevője Chicago mai zenei életének. A lemez kapható az ITunes és Amazon web-áruházakban is.

Introducing Lisa Casalino    CD

Mint egy igazi Pin-up girl, úgy fest a képeken Lisa Casalino, de óva intenék mindenkit, hogy esetleg azt a következtetést vonja le jelen esetben is, amely arra a zenei világban igen elterjedt gyakorlatra épül, hogy az énekesnők vonzó külseje és a látványos videóklippek a gyengébb énektudás elpalástolására szolgálna. Lisa csaknem tizenöt éve kápráztatja már el Közép-Florida hallgatóságát és most érezte úgy, hogy annyira összeállt a hangja és énektudása, hogy egy debütáló lemezzel szélesebb közönség elé léphessen. Számomra ez a fajta szemlélet sokkal szimpatikusabb, mint amikor egy tini-bálványnak a nemzetközi zenepiacot és ezáltal a zenei közízlést a háttérben irányító pénzmogulok által kinézett fruskát próbálnak legalább olyan énekhanggal felvértezni, hogy a kiváló, de teljesen ismeretlen háttérénekesek segítségével, a körülötte csapott média felhajtást követően valahogy bemutathatóvá, piacra dobhatóvá váljon.

Lisa Casalino az Egyesült Államok legjobb zenei iskoláiban tanult, hosszú évekig, majd 1995-ben maga is tanítani kezdett. Egy kisvárosi klubban kezdett fellépni, majd egy ismerősének az étterme következett, később még tovább lépett és lassan, de biztosan Tampa Bay legkedveltebb jazz énekesnőjévé vált. A lemezt a híres Nola Stúdióban rögzítették, ahol annak idején Duke Ellington, Ella Fitzgerald, Judy Garland, Lena Horne és James Brown dolgozott a saját lemezein. A bemutatkozó album 3 saját, Nate Najar-al közös társszerzeményt és 9 jazz standard-et tartalmaz és ezek alapján, csak remélni tudjuk, hogy hallunk még Lisa-ról.

Delta Groove Music újdonság

Candy Kane – Sister Vagabond   CD

Amerika blues dívája, a nagy ország egyik legvagányabb énekesnője, erre a lemezére is feltette a szívét. Nehéz gyerekkor, problémás teenager évek, és egy halálos betegségből való gyógyulás után egy fiatal gitáros hölgy (Laura Chavez) társaságában, a Delta Groove kitűnő session-zenészeinek támogatásával ismét egy jó lemezt tett le az asztalra. Candy az egész világot körbeturnézta már, és hírnevét számtalan zenei díj mellett ezek a sikeres turnék is öregbítették. 13 számot énekel kiválóan, a stílus a hagyományos bluestól inkább a gyorsabb, dinamikusabb blues-rock felé mutat, de olyan populáris számok is vannak a lemezen, mint Brenda Lee, Sweet Nothing című örökzöldje. Ha valaki szereti, hogy a színpadon az ének mellett egy vörös hajú énekesnő tekintélyes bájai is elvarázsolják, az vegyen jegyet Candy Kane egyik fellépésére, ha átrándul Európába.