| |
| Pótharaszti földvár és romtemplom |
|
|
 |
Pótharaszt első okleveles említése 1280-ból való, mint Poltharasztyar.
Újlengyelből egy rövid gyalogtúrával is eljuthatunk a pótharaszti ősborókásba. A középkorban itt egy - a tájra jellemző - homoki tölgyes, illetve egy vásártartási joggal rendelkező mezőváros volt. A török időkben, a kisváros határában volt a Nyugat-Európába hajtott marhák egyik pihenőhelye - mivel Pótharaszt a kőrösi marhahajtó út Pest előtti utolsó nagy állomása volt.
A városra ma már csak a pusztatemplom romjai emlékeztetnek, a környékbeli buckákat benőtte a borókás-nyáras növénytársulás.
A közelben, szintén a marhahajtó út mellett feküdt egy kisebb település, ami nem volt olyan fejlett, mint Pótharaszt vagy akár a szomszédos Vacs. Mára csak egy dűlőút őrizte meg a nevet: Vatya. Hogy mégis ismert, annak köszönhető, hogy a középső bronzkorból (Kr. előtt 1800) származó régészeti leleteket találtak a területen, ami alapján "Vatyai kultúra" néven tartják számon. A mai Újlengyel a vatyai pusztán alakult ki, teljesen új településéként.
Az Újhartyán és Vasad között, az ún. monori út kereszteződésétől keletre, egy akácfákkal benőtt dombon látható valamikori gótikus templom romja, aminek első említése 1416-ból való és a legenda szerint a husziták építették egy Árpád-kori templom helyére. A korábbinak a szentélye félköríves, míg az utódé már szögletes volt. A 13 méter hosszú és 4,6 méter széles, 74 cm falvastagságú templom északi részéhez egy kápolna csatlakozott. A fala valószínűleg vakolt volt, mivel a természeti hatásoknak gyengén ellenálló homokkből építették. A templom körül temető volt a középkorban. Felfedezhető az egykori temetőárok, ahová a kereszteletlen csecsemőket, a községből kitaszítottakat és a bűnözőket, rablókat temették. A nyugati falat restaurálták, így kaphatunk némi támpontot, az egykori gótikus templom méreteiről.
A földvár nincsen rajta a térképeken, így megtalálása nem egyszerű feladat. Újlengyel főutcája az egykori Kőrösi út része. A 405-ös úton áthajtva, egy panzió majd az egykori betyárcsárda (ma panzió) mellett haladunk el. Néhány perc múlva az Akasztó-dombot látjuk jobbról, majd odaérünk a Kőrősi és Monori utak kereszteződéséhez. Könnyen megismerni az útszéli feszületről, illetve az ott lévő vízelvezető csatorna árkáról. Itt a Monori útra kell fordulni, majd hamarosan megpillantjuk az akácokkal benőtt dombon a romtemplomot.
A földvárhoz az Újlengyelből jövő Kőrösi úton kell haladni, az útelágazás után. A legelső, alig járt földútra kell lekanyarodni (balra), egy öreg nyárfa mellett, A szántáshoz érve meglátjuk a bozótos területet, amin egy öreg vadkörtefa áll. A földvár előtti részen jelenleg állat etetőhely van, míg a földváron egy magasles látható, a körtefa lombjában.
A nagyjából 30 méter átmérőjű, a környező ingoványos területből kb. 2 méterre kiemelkedő, másfél méter mély és több méter széles árokkal körbekerített földvárat szintén Árpád-korinak határozták meg. A kisvár környékéről nagymennyiségű cseréptöredék, a 15. századra jellemző lándzsa- és nyilhegy, ill. láncosbuzogány került elő. Emellett 12 r11; 13. századbeli vonaldíszes fazéktöredékeket találtak a feltárásokon.
Érdekes módon a kisvárra semmiféle korabeli és későbbi források nem hivatkoznak. A környéken lévő Árpád-kori települések - Bödre, Szentlászló, Fileharasztja, Pótharasztja, Foncsol - a tatárjárás alatt vagy utána elpusztultak, mivel az 1400-as évek elejére már csak dűlőnevek őrizték az egykori települések neveit, az akkorra mezővárossá fejlődött Pótharaszt határain belül.
Aki rászánja magát erre a legalább félnapos kirándulásra, több érdekes többszáz, sőt közel ezeréves történelmi emlékeket látogathat meg. A területet Újlengyelről zöld színnel jelzett turistaúton érhetjük el. A templomrom a zöld kereszttel jelzett úton közelíthető meg.
[stx]
(megjelent az Örökségünk c. újság 2007. augusztusi számában)
További képek a galériában .
|
|
 |
|
![[stx]](images/stx.gif)
