 |
 A Kunbaracs története egészen a 13. századig követhető vissza. A tatárjárás után egy lakatlan, homokbuckás terület volt, amit IV. Béla Bulgárországból visszahívott kunjai népesítettek be. A nevét valószínűleg egy Boroch (más forrásokban Borocs, Borócs) nevű gazdag kun vitézről kapta, aki itt telepítette le a portyázó kunjait.
A mai Kunbaracstól nagyjából 2 km-re található a Templomdomb, amin - egyes források szerint már a tatárjárás előtt templom állt, míg más leírásokban úgy említik, hogy csak a mongolok elvonulása után kezdtek építkezni.
A homokdomb szélén, nyugati irányban állt az egykori U-alakú templom.
Az 1920-as években történt feltáráskor derült ki, hogy többféle stílus is keveredett, ami köszönhető annak, hogy az elmúlt évszázadok alatt többször felújították, illetve átépítették.
A templom jórészt homokkőből épült, amit távolabbi vidékről hordtak össze. A vastag vakolatréteg többszínű volt, sárga, zöld, piros és fekete.
A templom köré a 15. században - védelmi céllal - falat építettek, ahová a falu lakossága is befért külső támadás esetén.
Nagy Lajos király idejében állt egy gótikus kastély a környék legmagasabb dombján, aminek maradványait a 20. századi feltáráskor szintén megtalálták. A földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó falusiak a kastélydomb lábánál éltek, vertfalú házaikban.
1440-ben a gazdag Barach család tulajdonában állt a település, amit akkor Barócz néven említenek.
A későbbi időkben Baracs többször elpusztul. Először a mohácsi vész után a rabló török hordák áldozata lett. Ebben az időben rombolták le a templomot és a kastélyt is.
A 16. század második felében újra kezdett benépesülni a régi település, 1546-ban már 26 családfőt írtak össze.
1686-ban, a török kiűzésekor ismét végigpusztították Baracs és környékét a kivonulók. A későbbi időkben jórészt pusztaságként szerepel az országleírásokban, habár mindig volt gazdája.
A dombon az egykori templom és a köré épített fal építőköveiből lehet találni néhányat, illetve az 1920-as feltárás árkai láthatók.
2005. augusztusában emlékkeresztett állítottak, amit szentmise keretében felszenteltek. A tövében álló emléktábla hirdeti a dicső múltat:
'Ezen a helyen a magyarság már Árpád korban megtelepedett, és a XIII. század elején templomot épített. A történelem viharai során csak a romok maradtak.
Álljon e kereszt háborítatlanul őseink emlékére, példaként az utókornak.
2005. augusztus 21. Beliczay család és Barátai'
[stx]
További képek a galériában .
Megjelent az Örökségünk című újság 2008. márciusi számában. |
|
 |
|
![[stx]](images/stx.gif)
