| |
| eComStation 1.1 - A jóltartott árvagyermek |
|
|
 |
eComStation 1.1
A jóltartott árvagyermek
Az IBM operációs rendszerének, az OS/2-nek a múltja sokkal ismertebb, mint a jelene és főként a jövője. Napjainkban a windowsoktól és a különböző Linux disztribúcióktól hangos az x86-os személyi számítógépek világa, így a felhasználók nagy része nem is nagyon hall(hat) egyéb rendszerekről, például az OS/2-ről és egyenesági leszármazottjáról, az eComStation-ről.
A múlt
Az IBM személyi számítógépének (Personal Computer - PC) az 1981-es megjelenésekor a DOS (Disk Operating System) volt az a rendszerprogrogram, amit kínáltak a gépekkel. A korai PC-k csupán egyetlen programot tudtak futtatni, így a DOS - a nyolc biteseken népszerű CP/M klónja bőven megfelelt a célnak.
1984-ben megjelent az Intel 80286-os processzorral szerelt IBM PC-AT, ami már alkalmas lett volna egyszerre több feladat elvégzésére is, erre azonban a DOS nem volt képes. Az IBM úgy döntött, hogy új operációs rendszert fejleszt ki, aminek az Operating System/2 (OS/2) nevet adja. Akár a DOS-t, az új operációs rendszert is a Microsofttal közösen kezdték el. A későbbi szakítás jelei már ekkor megmutatkoztak, mert a Microsoft már ekkor látta, hogy 80286-ra fejleszteni nem időtálló, hiszen küszöbön a 32 bites világ az akkoriban megjelenő 80386 processzorral. Az IBM-nél azonban belső szabály. hogy az igéreteket be kell tartani - bármennyibe kerül is. Ezért készültek a 16 bites OS/2 verziók.
A karakteres felülettel rendelkező OS/2 1.0 végül 1987-ben jelent meg, ami már képes volt alkalmazásokat párhuzamosan futtatni úgy, hogy azok közül egy van az előtérben, a többi pedig a háttérben fut. A következő évben kiadták az OS/2 1.10 Standard Edition változatot, amibe már beépítették a Presentation Managert is. Az 1.10 SE-ben már 2 Gbyte felső határig lehetett használni a FAT filerendszert, mégpedig úgy, hogy logikailag összefűzhető volt több merevlemez vagy partíció.
Az OS/2 1.2-es változatának legnagyobb újdonsága a REXX programozási nyelv és az új filerendszer, a HPFS (High Performance File System) volt. Utóbbinak több előnye is van a FAT-tal szemben: gyorsabb, az adatokat nagyobb egységekben tárolja, nem töredezik.
Az 1989-es évben már komoly ellentétek voltak az OS/2-t közösen fejlesztő IBM és Microsoft között. A redmondi cég szerint az OS/2 fejlesztése zsákutca, túlságosan erős hardver kell neki - ebből következőleg a legtöbb felhasználónak nincs is szüksége rá.
A következő évben 1990-ben a két cég végleg szakított, a közös fejlesztések is kétfelé váltak. Az IBM folytatta az OS/2-t, a Microsoft pedig Windows néven vitte tovább a fejlesztéseket, amiből kétféle irányvonal lett: a DOS-ra telepíthető grafikus héj (Windows 1.x, 2.x, 3.x) és a közös operációs rendszer leszármazottja, a Microsoft OS/2, mely végül Windows NT nevet kapta.
Egy évvel később az IBM kiadta az OS/2 1.3-at, amiben még nagyon sok olyan kód volt, amit a Microsoft kóderei írtak - bár az IBM nagy részét átdolgozta az 1.2-es verzióhoz képest.
Az OS/2 2.0 1992-es megjelenése nagy fordulat volt, mivel itt már egy jól használható, objektumorientált grafikus felület mutatkozott be, a WorkPlace Shell. Sőt, külön Virtual DOS Machine-t (VDM) építettek be, ami egy komplett DOS volt és párhuzamosan futhatott belőle több is. Itt jelent meg az IBM által módosított Windows 3.0 - a Win-OS/2.
Az OS/2 2.1 nagyon sok bővítést kapott, főként az eszközmeghajtók, APM BIOS-támogatás, TrueType betűkészletek(Win-OS/2-ben) terén. Jelentősen növelték a rendszer stabilitását és sebességét is. Az OS/2 2.1-es változatnak megjelent egy Win-OS/2 nélküli változata is, az OS/2 for Windows 2.11.
1994 az OS/2 Warp 3 éve volt. Még jobban kidolgozott, új funkciókkal kiegészített grafikus felület (WPS), rengeteg eszközmeghajtó és teljesen új telepítő volt. Az operációs rendszerhez készített Internet Access Kit (IAK) telepítésével pedig alkalmassá vált az Internet elérésére (tárcsázó, böngésző, FTP, levelezőkliens stb). A Warp 3-hoz tartozott egy BonusPak CD, amin komplett irodai alkalmazás volt.
Ekkor nagyon beindult az OS/2 szekere: több vállalat kínálta OS/2-vel előretelepítve gépeit. 1995-ben megjelent a Warp Connect, ami a Warp 3 és az IAK egybeépítése volt és akár OS/2-es, akár vegyes hálózatokban a kliens szerepét tölthette be. A Warp 3 és a Lan Server 4.0 összegyúrásából született meg a Warp Server 4.0 - 1996-ban.
1996-ban megjelent az OS/2 Warp 4, amiben nagyon sok változás érte - mind funkcionalitásban, mind kinézetben - a WorkPlace Shellt. Integrálták a TCP/IP és a Netbios hálózati szolgáltatásokat. A Warp 4-ben megjelent újdonságok: beszédfelismerés (Voice Type), Java-támogatás, Mobile Office Services, továbbfejlesztett IBM BonusPak irodai programcsomag, sok új eszközmegjajtó és olyan univerzális driver, mint a GRADD és az OMNI.
Érdekes módon, a Warp 4 megjelenése után az IBM egyre jobban elfordul az operációs rendszertől, csökkenti a fejlesztők számát, majd teljesen beolvasztja a különálló OS/2-es részleget más csoportba. A döntés sokáig érthetetlen volt, csak nemrég, a felemás eredménnyel lezajlott Microsoft elleni antitröszt per vallomásai világították meg. A Nagy Kék bejelenti, hogy legalább 10 évig támogatja még az OS/2-t, de csak a szervervonalat fejleszti. A következő jelentősebb dátum 1999, amikor Budapesten bejelentik az OS/2 Warp 4.5 Server for e-Business-t (Aurora). A kliensváltozatból önálló nem jön ki, de két jelentős frissítőcsomag jelenik meg hozzá, a Convenience Package (CP), illetve a Convenience Package 2. Ezzel az operációs rendszer verziószáma 4.52-re emelkedik.
Az IBM már csak az eszközmeghajtók és kernelek folyamatos tesztverzióinak, majd végleges változatainak megjelenésére koncentrál. Kivétel az éppen aktuális stabil Mozilla böngészők kiadása IBM WebBrowser néven, a Netscape Communicator 4.61 frissítése és a Java futtatókörnyezet és fejlesztőkörnyezet frissítése.
A jelen - egy pici előzménnyel
Még 1999-ben kereste meg az IBM-et az OS/2-es fejlesztéseiről közismert Stardock, hogy szeretne készíteni új klienst, ehhez azonban szüksége lenne az operációs rendszer forrására. A Nagy Kék hosszas tárgyalás után elutasította, így a Stardock letett az új OS-ről, sőt hamarosan teljesen kiszállt az OS/2-es fejlesztésekből. Nem sokkal később megjelent egy kósza hír, miszerint egy Serenity Systems nevű cég szeretne kiadni új OS/2 verziókat. Mivel a Serenity sem kapta meg a forrást, másként nyúltak a problémához. A meglévő OS/2 Warp 4.5 alapjaira építették fel az új operációs rendszert, amibe a lehető legtöbb frissítést belegyúrták, illetve egy csinosabb és funkcióiban gazdagabb grafikus felületet húztak rá. Néhány hónap múlva megjelenik az eComStation Preview1, ami ugyan a Warp 4 utódjának tekinthető, de valójában az Aurora alapjaira épül.
Az eComStation 1.0-át ingyen megkapták azok, akik a Preview1-et megrendelték. Igaz, a mélyben az OS/2 dübörög, de egy teljesen új operációs rendszert lehetett használatba venni - gyakorlatilag minden porcikájában változások találhatók, amin egy teljesen megújult grafikus felület van.
Az eComStation 1.1-es verziója közel egy évvel ezelőtt - 2003. áprilisában - jelent meg, többszöri csúszás után. Ezeknek a halasztgatásoknak nyomós oka volt, a cég szerette volna alaposan tesztelni az elég sok változáson átesett operációs rendszert.
Azok, akik rendelkeznek az 1.0-ás verzióval és előfizettek a követésre is (Upgrade Protection), ők ingyen letölthetik az ftp.ecomstation.com serverről. Természetesen megrendelhető a dobozos verzió is (www.ecomstation.biz).
Prológ
Miután a letöltöttük a három .ISO állományt és kiírtuk őket CD-re, kezdődhet a telepítés. Az első CD tartalmazza az MCP2-re épülő operációs rendszert, a másodikra meghajtóprogramok és segédprogramok kerültek. A harmadik lemez tartalmazza a Lotus Smartsuite 1.71 irodai programcsomagot, Hoblink X szervert a Serenity bővítésekkel, scanner drivereket - és hatalmas üres helyet az utolsó pillanatban kikerült Virtual PC számára.
A bootolós CD-ről indított gép először készít magának egy RAM drive-ot, ahová bemásolja a telepítéshez szükséges állományokat. Utána egy karakteres felülettel jelentkezik - ún. PreBoot menü -, ahol változtathatunk a rendszer által felajánlott beállításokon: ország, kódlap, IBM vagy Daniela ATAPI/EIDE módok, optikai meghajtó(k), a CD-meghajtó betűjele (alapállapot ban S:), swap file, USB-s eszközök (Host Controller: UHCI, OHCI vagy EHCI; billentyűzet, egér, mass storage stb), SCSI eszközök stb. Ha nem ismerjük gépünk hardverfelépítését, érdemes a telepítő által felajánlott default beállításokat választani - később is lehet változtatni azokon.
Miután az általunk ismert eszközöket megadtuk, indulhat a tényleges telepítés, amit a Serenity kóderei három, jól elkülöníthető részre bontottak szét - természetesen, ez már grafikus felületen zajlik.
Első fázis
Az első részben a hardver detektálása és a bázis operációs rendszer telepítése zajlik. A működő alaprendszer néhány perc alatt elkészül, ezután elolvashatjuk a végfelhasználói szerződést (End User License Agreement - EULA), ami közel sem olyan rémisztő, mint azt más - jelenleg vezető - operációs rendszernél megismerhettük.
Az első fázis következő lépésében választhatunk az Easy vagy Advanced Installation módok közül. Az első esetben a C: meghajtóra kerül az operációs rendszer, míg a másodiknál a Management Console indul, amiben lehetőségünk van az LVM használatára, partícionálni vagy parancssort kérni. Amennyiben az LVM-et kérjük, akkor annak egy funkcionálisan egyszerűsített változata indul, amit MiniLVM-nek neveztek el.
A partíciók és kötetek definiálása után a telepítésre kijelölt volume formázása következik, természetesen HPFS-re. A következő képernyőn meg kell adni a nevet és regisztrációs számot - amennyiben ez hibás, a telepítés megszakad (érdemes floppyn tárolni és onnan beolvasni az igen hosszú karaktersorozatot). Ha a PreBoot képernyőn nem írtuk át az ország nevet, billentyűkisztást, kódlapot, akkor itt azt is megtehetjük.
A folytatásban a rendszer hardverelemeinek a detektálása következik, illetve azok megadása. Amit az operációs rendszer nem ismer fel, azokat mi is megadhatjuk, illetve a megismert eszközhöz választhatunk másik megjajtóprogramot (videodriver, ATAPI/IDE-, SCSI-, USB-támogatás, egér, soros port, APM, PCMCIA chipset kiválasztás stb). A soros porthoz kiválasztható az eredeti IBM com.sys vagy Ray Gwinn SIO meghajtója. A PCMCIA-támogatás majdnem csak az IBM Thinkpad gépekre korlátozódott az eddigi OS/2-változatokban - az eCS 1.1-ben számos más driver közül lehet válogatni.
A hardverdetektálás, illetve kézi kiválasztás után az alap operációs rendszerhez tehetjük hozzá az általunk használni kívánt plusz alkalmazásokat, kiegészítéseket: dokumentációk (általános leírás és REXX), System Utilities (Backup/Restore, Metafile viewer, PMREXX, Sort, Create Utility Disks stb), extra fontok, DOS és Win16 alrendszer, Mozilla-bázisú IBM Web Browser (kiegészítve helyesírás-ellenőrzővel és Flash 4 pluginnel), Java Virtual Machine 1.1.8 és 1.3.0 (választható), kiegészítők (EMX library, NewView, Netscape 4.61, XWorkPlace).
A következő lépés a hálózat beállítása. Ki kell választani, hogy hálózati kártya és/vagy modemes csatlakozást is akarunk-e. Ha van hálózati kártya a gépben, akkor ismét két lehetőség nyílik: a telepítő felismeri és automatikusan telepíti vagy nekünk kell megadni a driver elérési útját. A helyi hálózat adatlapjában hostnév, domainnév, DNS server, helyi hálózatban a gép IP-je, subnet mask, munkaállomás azonosítója és LAN domain.
Miután ezen a néhámy oldalas beállításon túl vagyunk, elkezdődik a tényleges telepítés. Mivel az eComStation rendszerkövetelménye nem túl nagy, így ez mindössze néhány percet vesz igénybe (egy AMD K6-366 MHz-es processzorral, 128 Mbyte RAM-mal szerelt notebookon ez 17, míg egy 1,8 GHz-es AMD Athlon CPU-s, 512 Mbyte RAM-os gépen mindössze hat perc volt).
Második fázis
Az operációs rendszer már induláskor felépíti az új komponensekkel kibővített desktopot és telepíti az alaprendszerbe nem tartozó alkalmazásokat (böngésző, Java Virtual Machine, hálózati kiegészítők, GUI-bővítmények, Scitech Display Driver). Amennyiben más operációs rendszer is van egy másik partíción, akkor a Boot Manager is telepítésre kerül.
Harmadik fázis
A multimédia alrendszer telepítésén kívül már csak a rendszer általános beállításai maradtak hátra. Ezt az "End of eCS Installation" elnevezésű beállítópanelen tehetjük meg. Itt a következőkhöz férünk hozzá az egyes fülekre (tab) kattintva: Screen (színmélység, frissítési frekvencia, felbontás, ePager-jellemzők), Network User ID fülön a telepítő által beállított hálózati név/jelszó párost (USERID/PASSWORD) cserélhetjük le (ami nagyon ajánlatos). A User Interface fülön a desktop kinézetét alakíthatjuk, amiben nagy segítség a most bekerült új WPS-kiegészítők - eWorkPlace, eStyler - plusz szolgáltatásai: ablakgombok, ablakok fejlécei, keretei, gombok kinézetének változtatása és színezése. Ha a beállított ikonkészlet nem tetszik, választhatunk újat. A Clock fülön állíthatjuk be az eComStation óráját, ami a helyi időn kívül még öt időzónában lévő város (ország) helyi idejét képes mutatni és szinkronizálni atomórához. A Printer fülre kattintással egy nyomtatótelepítő varázslóban találjuk magunkat, amivel az operációs rendszer által ismert printereket tudjuk néhány kattintással munkára fogni. Sajnos, ha külön lemezről akarjuk a drivert feltenni, akkor hibát jelez a telepítő. Ez az operációs rendszer printertelepítőjéből már rendesen működik.
Finalé
Az OS/2 Warp 4 és az eComStation 1.0 után kellemes meglepetést okoz az eCS 1.1 telepítője, illetve a megújult WorkPlace Shell. Egy teljesen új felületű, logikusan felépített installer fogad minket, igaz ebben van némi trükk. Mivel az IBM nem adta ki senkinek az OS/2 forrását, sőt annak még részeit sem, így a Serenity fejlesztői nem tudtak hozzányúlni az eredeti OS/2-höz. Huszárvágással oldották meg a problémát: egyszerűen az eredeti Warp 4-es telepítő fölé tették a sajátjukat, ami csak az újabb installációs részek indulásakor és befejezésekor kér és ad adatokat annak. Ez nagyon egyszerűen kideríthető, csak félre kell húzni az eComStation telepítő ablakot és mindjárt látszik alatta a régi OS/2 Warp 4 felület - de ezt sohasem látjuk, ha csak nem kíváncsiskodunk. Emellett a Warp 4 és az eCS 1.0 telepítésekor tapasztalt nehézségek, illetve nem mindig egyértelmű lehetőségek problémáit kijavították, a legtöbb - nem valamilyen egzotikus hardverelemet tartalmazó - vasra könnyedén feltehető az operációs rendszer. Amennyiben mégis gond lenne a telepítés, kapunk hozzá közvetlenül, illetve letölthető (http://www.ecomstation.nl/files/ecs11manual.pdf) segítséget is.
A közel egy évvel ezelőtt megjelent eComStation 1.1 után szinte minden porcikáját frissítették már, maga az operációs rendszer azóta 1.13-as verziószámra ugrott, mivel az IBM és más fejlesztők által kiadott frissítések néhány nap elteltével letölthetők az eComStation FTP-ről.
Az általunk tesztelt (és használt) eComStation 1.1 Entry változat mellett létezik a többprocesszoros rendszerekhez fejlesztett eComStation 1.1 Multi Processor Pack és az eComStation Server Edition.
Az operációs rendszer telepítése után már csak az maradt hátra, hogy az olyan meghajtóprogramokat, amiket a két CD nem tartalmaz, felkutassuk, illetve a szükséges alkalmazásokat beszerezzük.
A meghajtóprogramok főbb lelőhelyei a Hobbes gyűjtemény, az IBM Device Driver Pak, az OS/2 Warp Compatible Hardware List, OS/2 World.
A jövő
Az OS/2 fejlesztését ugyan az IBM elvileg leállította, de támogatást nyújt hozzá. Ez annak köszönhető, hogy a banki rendszerekben, ATM-ekben, nagyvállalatoknál - sokszor csendben, láthatatlanul a háttérben - dolgoznak OS/2-t futtató gépek. Bár több ATM gyártó állt át Embedded XP-re, több hír is szól arról, hogy elterjedésüknek még számos akadálya van ezen a különösen nagy biztonságot igénylő területen. Serenity System pedig naprakészen megjelenteti az összes, IBM-től és más fejlesztőtől származó eszközmeghajtót és már dolgozik az eComStation következő változatán. A terveikben szerepel egy olyan nagyobb update csomag kiadása, amibe az eComStation 1.1 megjelenése óta kiadott összes javítás, device driver frissítés bekerül. Az eredeti tervek szerint ennek 2003 végén - 2004. elején kellett volna kijönni, de ahogy az eddigi eComStation kiadásoknál megszokhattuk - csúszni fog.
Az alkalmazások terén sincs félnivaló, hiszen szinte minden területen folyamatos fejlesztések vannak. Irodai programcsomagból az IBM Lotus fejleszti és folyamatosan frissíti a Lotus Smartsuite csomagot, emellett az OpenOffice.org for OS/2 is készülődik.
A netezőknek a Mozilla, illetve a különálló Firefox (korábban Phoenix és Firebird) böngésző, levelezőkliensek, FTP-kliensek.
Ha mégis olyan alkalmazásra fanyalodna valaki, aminek nem talál OS/2-es alternatívát, akkor szóba jöhet az Odin, amivel Win32-es alkalmazásokat lehet OS/2 alatt futtatni.
És ne felejtsük el azt, hogy továbbra is száz százalékos DOS és Win16 támogatás van az operációs rendszerben, illetve a jelenleg három cég által fejlesztett, három különféle Java (IBM - 1.3.x, Innotek és Goldencode - 1.4.x) lehetővé teszi a Java-s alkalmazások futtatását is.
Amikor az eComstation 1.1-t bejelentették, része volt a Connectix által fejlesztett és Innotek liszenszelt VirtualPC. A gyártás megkezdése idején a legnagyobb software gyár felvásárolta a Connectixet, megszűnt a VirtualPC for OS/2 fejlesztése, a telepítő anyagról is lekerült. Rövid idő múlva a Serenity Systems bejelentette, hogy hamarosan elérhető lesz a Serenity Virtual Station (SVISTA), aminek alapja az orosz Parallels Ltd twoOStwo virtuális gépe. Jelenleg FreeBSD, Linux és Windows host változat van belőle, de már bétaállapotban van az eComStation-re telepíthető (host) verzió.
Az OS/2 és eComStation jövőjére egyáltalán nem kell pesszimistán tekinteni. Van egy platform, ahol az összedrótozott gépek korában egyáltalán nem kell tartani a ma divatos vírusok és férgek hadától.
www.ibm.com/software/os/warp/
http://service.boulder.ibm.com/asd-bin/doc/en_us/ns50/f-feat.htm
www.serenity-systems.com/
www.ecomstation.com
www.ecomstation.biz
http://os2.mensys.nl/indexuk.html
www.lotus.com/products/smartsuiteos2.nsf
www.hob.de/
www.stiscan.com/
odin.netlabs.org/
www.innotek.de/
www.serenityvirtual.com/
http://hobbes.nmsu.edu/
További képek a galériában .
|
|
 |
|
![[stx]](images/stx.gif)
