Jeanne Lee with Ran Blake - The Newest Sound (You never heard)  2CD

Általánosságban kedvelem az érdekes, kísérletező művészetet, minden művészeti ágban. Az 1966/1967-ben rögzített hanganyagból készült album kézbevétele után is izgalmas kíváncsiság lett úrrá rajtam. Aztán, ahogy kinyitottam a borítót kicsit meglepődtem, mert a lemezek felületén gyermekrajznak kinéző ábrák láthatóak, de azokból is a valakinek nincs tehetsége a rajzoláshoz, de még trehány is, stílusban. Aztán a számok is sokkal inkább egy olyan gyerekpáros próbálkozásait idézi, akiknek, még ha van is tehetsége a muzsikáláshoz, de elegük van már a zenetanár szigorából és apu/anyu nyaggatásából, hogy mindenáron zenészt neveljenek belőlük. A zongoristának azért nagyobb a kedve.

Természetesen nem a 2000-ben elhunyt és később remek énekessé vált Jeanne Lee emlékét, illetve a zongorista Ran Blake szakmai életútját kívánom megtaposni, de azt gondolom, hogy valamit, jobban mondva akármit, csak azért mert az illető később nagy művész lett, nem kell mindenképpen piacra dobni. Az se biztos, hogy ők arra szánták eredetileg, lehet, hogy csak próbálkoztak, játszottak a hangokkal, maguknak, mondjuk. Azt át tudom érezni, hogy Ran a fiatalságuk és a közös munkájuk egyfajta emlékeként szerette volna, ha megjelenik ez a produkció. egy szűkebb családi, baráti körbe ez biztosan abszolút ült volna. Még azt is el tudom képzelni, hogy egyes fanatikus zene rajongók a teljes életmű tisztelete miatt érdeklődve hallgatják ezt a dupla lemezt, de hogy valaki igazán élvezze és többször is a lejátszóba helyezze, azt már nem igazán.

Mindamellett a hangmérnöki munka zseniális, egyáltalán nem érezni a felvételek régen készültek, olyan jól szól ami szól.

homerecords  újdonság

Tristan Driessens & Robbe Kieckens - Blue Silence  CD

Nekünk, magyaroknak nyilván máshogy esik hallani ezt az albumot, elvégre több mint 150 év uralmat, az ország nagyrészének elnéptelenítését és a saját kultúránk gyakorlatilag teljes megsemmisítését nem felejthetjük el az ottománoknak, még ha mostanság divat is lett egy fajta romantikával és oly módon visszaemlékezni a török hódoltság időszakára, mintha jól meglettünk volna velük. De a valóság egészen más, akit érdekel, könnyedén utána tud nézni, például a demográfiai adatok alakulásának abból az időszakból. Persze attól még Európa azon részén, melyet a mi seregeink, hőseink, harcosaink megvédtek az iszlám veszedelemtől, elfogultság nélkül hallgathatják Tristan Driessens és Robbe Kieckens duójának új albumát, mely főleg az ottomán és más keleti népek népzenei gyökereiből eredő muzsika. Driessens Isztambulban folytatta zenei tanulmányait, a legendás oud virtuóz Necati Celik és társai voltak mesterei és személyiségébe vélhetőleg beleívódott a keleti bazárok, a fürdők, a tömjén és mirha illata, az utcák forgatagának hangulata és a mindig közvetlen helyiek mosolya. Zenésztársa, Kieckens sem szeretett volna lemaradni, ő pedig a bendir virtuoz Zohar Fresco-tól és a török riq mester Fahrettin Yarkin-tól vett leckéket szép számban. Az albumon még sok vendégmuzsikus is dolgozott, komplex, kifinomult hangzásvilágot hozva létre. A számok közül több is táncra hívó dallamokkal operál. A duó mostanság éppen Belgiumban koncertezik.

A Kirkileg Kulturverksted új lemeze

Kronos Quartet, Mahsa & Marjan Vahdat - Placeless  CD

Perzsia hatalmas birodalom volt, mely egykor a Közel-Kelet nagy részét uralta és mely nép leszármazottai a leginkább jelenleg a mai Irán területén élnek. Mint annyi jelentős régi birodalom, Perzsia múltja is igen titokzatos, sok részlet a ködbe, homályba vész, a modern régészeti törekvések ellenére. Az, hogy ez a homály tudatosan lett-e kialakítva, most nem ide tartozik. Aki járt arrafelé biztosan érezte azt a mitikus légkört, mely áthatja a régió, a térség jelentős történeti emlékeit legyen szó akár perzsa, akár egyéb, hasonlóan letűnt nagy civilizációk nyomairól.

Ezt a légkört idézi fel Mahsa és Marjan Vahdat iráni énekesnőknek a San Francisco-i Kronos Quartet-al készült új albuma. És, hogy a nemzetköziség még tovább fokozódjon, kiadóra a norvég Kirgelig Kulturverksted (KKV) személyében találtak, illetve azt is elárulhatjuk, hogy a négyes tagjai is szinte mind másféle származásúak, a hangmérnöki munkák meg Svédországban zajlottak. Mindezek ellenére a zene nem fordul egyfajta világzenei dallam kavalkádba, hanem elég kötött keretek között marad. A szövegek perzsa költők művei, nagy klasszikusok és kortárs rímfaragók, a kimért zenei dallamok inkább a szövegek aláfestésére szolgálnak, egyértelműen az egyedi énekhang dominál. Érdekes, kulturálisan biztosan értékes darab, azonban laikusnak, így nagy adagban, egy idő után kissé zavarba ejtő. Nos és hogy hol és milyen lelkiállapotban is lehetne hallgatni ezt a fajta zenét? Pár évvel ezelőtt az akkor még Filmmúzeumként működő, egykori Mátra Mesemozi, adott otthont egy Iráni Filmhétnek, melyen volt szerencsém igen magas szakmai és erkölcsi színvonalú (még a neten sem fellelhető) filmeket látnom, na, mondjuk egy ilyen rendezvényen jó lenne.